Magda-ház

Filovci községben a népi építészet fontos emléke a „Magd ház” - az egyetlen fennmaradt szalmatetős parasztház, 40-es házszámmal. Névadója a haláláig itt élő Nemec Magda.


 A ház jellegzetességei::

  • Alaprajza L alakú, a múltban ez volt a legjellemzőbb a Muravidéken,
  • Függőlegesen elhelyezett fagerendákból építették, melyeket faszegekkel szorosan összekapcsoltak, majd az egészet kézzel tapasztották pelyvás agyaggal,
  • A fából készült mennyezeti gerendákra keresztirányban helyezték el a bárdolt deszkákat,
  • A nyeregtető szerkezete szarufákból (hántolt fenyőrúdfákból) állt, ezekre keresztirányban vékony gömbölyű léceket helyeztek, erre kötözték fel a tetőt fedő szalmakötegeket.
  • A gerendákat a ház külső oldalán piros kereszt motívumokkal díszítették, melyek védték a házat minden bajtól,
  • A ház oromdeszkázatát fafaragás díszítette.

A ház legnagyobb helyisége a „nagyszoba” volt. Itt található a kemence és a nagy asztal. Az oldalfalaknál elhelyezve az ágyakon aludtak a szülők. A gyerekek általában a kemencén, a bölcsőben vagy a földön aludtak. A falakon szentképek és a háziak portréja látható. Elől a zsalugáteres kis ablakok közötti szűk polcon helyezték el az ajándékba kapott vagy különböző zarándoklatokról hozott Mária- szobrokat és más szentek szobrait.



A padlózat fából készült. A mennyezeti mestergerendán az 1903-as évszám látható, jelezve a ház építésének évét.

 


 

A „nagyszobából” egy szűk folyosón keresztül a konyhába érünk. Ezt a helyiséget „füstöskonyhának” nevezték. A benne található nyílttűzhelyből szabadon szálló füst és korom átjárta az egész helyiséget feketévé téve azt. Idővel a helyiséget átalakították és a nyitott tűzhely helyébe zárt tűzhely került, ezáltal a konyhában már alhattak és ehettek is. A pincét és a kamrát a ház hátsó részén alakították ki. A gazdasági épület sokkal nagyobb volt, mint a lakóépület. Központi része az istálló, mellette található a pajta, ahol a különböző szerszámokat és a szekeret tárolták, majd egy kisebb helyiség, ahol a takarmányt tárolták (széna), utána a fészer, ami a pajta meghosszabbítására szolgált, és végül következtek a disznóólak és a tyúkólak.